szemléletváltás

Mire jött rá Rosmarie élete végén?

Először is köszönet Peter Szabónak, a Svájci Solutionsurfers International szervezet egyik alapítójának, hogy a könyv (Peter Szabo: Szempillantás előtt. Az újra-hangolódás művészete…amikor az élet nem tartja magát a tervhez. ) megjelenése után elérhetővé tette a tartalmát digitálisan, ezzel ösztönözve mindannyiunkat az újrahangolódásra.

Amikor a könyv kezembe került, úgy gondoltam én ezzel a képességgel “hadi lábon” állok; jó, hogy erről olvashatok végre. Azután, ahogy beszippantott kis Anton, Rosmarie és a többiek története, rájöttem, hogy tudok újrahangolódni! Van, amikor egész gyorsan és könnyedén, és van úgy, hogy elhúzódik a folyamat. De megvan bennem!

Ez a képesség bennünk lakozik, fókuszáljunk rá jobban, hogy észre vegyük, amikor működésbe lép! Kíváncsi lennék te, hogy állsz ezzel?

Hasznos lehet, ha a könyv olvasása előtt gondolkodsz azon, milyen helyzetekben, hogyan csíphető el nálad az újrahangolódás? Tedd fel a kérdést magadnak: Újra tudok-e hangolódni, ha az életem nem úgy alakul, ahogy vártam?

Majd hagyd, hogy a történetek beszippantsanak és gondolkodásra késztessenek. Mindegyik történet tanulságos és főhőse szerethető. Találunk derűs, filozófikus és tragikus történetet, amelyek mindegyike megpróbálja megragadni azt, amikor az érintett szereplő másképpen kezdett rezonálni a világra, az őt ért eseményekre. Újra tudta hangolni önmagát és ezzel a merőben új hozzáállással jobban tudott a jelenben létezni és új irányt venni.

Az én személyes kedvencem Rosmarie története volt. A 74 éves nénié, aki egész életét példamutatóan élte, önmagát gyötörve azáltal, hogy eléggé betartja-e a gyerekkorától belé diktált szabályokat. Élete vége felé környezete számára megdöbbentő és zavarba ejtő lépéseket tesz. Felhívja a pénzügyminisztert, akinek szokatlan javaslatot tesz a klímaváltozás visszaszorítására. A szeretet egyetemességét hirdeti, és eljut addig a felismerésig, hogy az egész életünk egy film!

„Az életünk ezen a Földön egyáltalán nem valóságos. Inkább egy film, amelyben mindnyájan a szerepünket játsszuk. Csak most ébredtem rá, hogy ugyanúgy magam is beülhetek a rendezői székbe és dönthetek, hogy milyen legyen a darab, amelyben játszani fogok. Mindaz, ami itt történik, csak egy film; csak most fogom fel.” (51. oldal)

Norbert 7 év alatti átalakulását, viszonyulásainak megváltozását is felemelő volt olvasni. Magunkra ismerhetünk benne, amikor mérgelődünk, emésztődünk a rossz körülményeken, mások tettein.

Az átrezonálás, másképp rezgés a körülöttünk zajló történésekre nagyon egyedi. Érdemes mindannyiunknak figyelni magunkat és elcsípni azt, amikor megtörténik.

Oszd meg velünk melyik újrahangolódásodra vagy a legbüszkébb?

Tags: No tags

Ide írhatod a hozzászólásodat:

Töltsd ki kérlek a csillaggal jelzett helyeket! *